Minden civilizációnak van íve: felemelkedés, tetőzés és hanyatlás. Pont, mint egy ember élete. Az After All fotósorozat egyfajta gyászmunka, azonban nem egy konkrét személy gyászáról szól. A régi szimbólumok és elvek kiüresedtek a XXI. századra és már nem bírnak autentikus tartalommal. Minden, ami megmaradt rég oszlásnak indult és ennek visszafordítása már egyszerűen fizikailag lehetetlen. Rozsdás totemjeinket fojtogató dögszag lengi körbe. A lassú amortizáció a szemünk előtt folyamatosan zajlik, és mégis tehetetlenek vagyunk. Létünk szövete túlságosan öreg és töredezett hozzá. Elvesztettük a kapcsolódásainkat egymáshoz, a társadalmunkhoz és az élővilághoz is. Már csak az egyén maradt. Az egyén pedig csak önmagában hisz és semmi másban. Így bár közösen, de mégis egyedül tartunk a semmibe.
Diósi Máté – After All, 2018