Az emberiség elidegenedett a természettől. Mesterséges terekben éljük a mindennapjainkat, melyeket azért hoztunk létre, hogy kiszorítsuk életterünkből a természetet. Ez persze nem a véletlen műve: a természet nem csak szép és harmonikus, hanem fenyegető és kiszámíthatatlan is egyszerre. A modern embernek már csak egy vízió él elméjében a természet mibenlétéről. Azt a húst, amit elfogyasztunk, gyárakban állítják elő futószalag mellett; a növényeket, amiket eszünk hermetikusan zárt sátrakban termesztik számunkra. Már nem vagyunk részesei a természet körforgásának. Olyan, mintha az élővilág már pusztán csak a mi szórakoztatásunkért létezne még: ami csak arra való, hogy kimenjünk hétvégén nagyvárosainkból túrázni a bejáratott túraösvényekre, melyeken táblák jelzik, hogy pontosan merre kell haladnunk a biztonságos pályán. Ilyenkor koordinált körülmények között kicsit újraélhetjük a prehisztorikus korokat. Egykor erdeink hemzsegtek a különböző állatfajoktól, ám nagyrészüket kiirtottuk, mert táplálékra volt szükségünk vagy féltünk tőlük, vagy csak sportként tekintettünk a megölésükre.
Diósi Máté – Back to nature
2020, Giclée print dibondon, 70×100 cm