FOW /Fog of War/

A fotográfia egy speciális képtípus, hiszen nem csupán a szubjektum kivetülése, hanem egyben a valóság lenyomata is. Vagyis nyom: egy fénysugár adott objektumról való visszaverődésének rögzítése. Olyan megkérdőjelezhetetlen dokumentuma materiális világunknak, mely egy bírósági tárgyaláson akár élet és halál felett is dönthet. Az analóg fotográfia talán még hitelesebb ebből a szempontból, hiszen felülete nem tartalmaz digitálisan módosított elemeket. Az analóg kép a fizika törvényeinek köszönheti létezését: a fény és a fényérzékeny nyersanyag megfelelő találkozása egy optikán keresztül valósul meg. A kép mondhatni emberi behatástól szinte független vizuális reprodukció. Ennek ellenére a valóság meghamisításának félelme és vágya egyidejű magának a médiumnak a megszületésével. Fényképekkel ugyan birtokba vehetjük a valóságot, de mi történik akkor, ha a szerepek felcserélődnek? Ha a fénykép lesz az az úr, aki végül birtokba veszi a valóságunkat? Vajon hol van az a pont, amelytől a technikai kép már nem nevezhető indexnek? Sőt, egyáltalán képesek vagyunk-e felismerni azt?

 „A kép annyiban igaz, hogy valami valóságos dologhoz hasonlít, de ugyanakkor hamis, mert nem több mint hasonmás.”

Ludwig Andreas Feuerbach

Diósi Máté – FOW /Fog of War/, 2019
Zseltainos ezüst kontakt szkennelve – Giclée print, 50×70 cm, 1/3